Az önismeret veszélyes!
Igen, jól olvasod!
Rögtön belevágok a közepébe és el is magyarázom, hogy miért.
Engedd meg nekem, hogy a saját életemből hozzak példákat és szerintem minden világos lesz számodra!
Adott egy 42 éves, elvált anyuka, azaz én. Mióta megszületett a lányom, 10 éve, azóta gyakorlom az önismeretet, mert "szép" családi mintát hoztam, anya-lánya vonalon, amit már nem akarok továbbadni a lányomnak, így elindultam azon az úton, hogy megkeressem a miérteket és új ösvényt vágjak magamnak és az utánam követező generációknak.
Nehéz ez az út és mindig tartogat valami meglepetést számomra.
Mióta, 3 éve, elváltak útjaink a volt férjemmel, azóta ez a folyamat még inkább felerősödött és igyekszem tudatosan jelen lenni az életemben, hogy rálássak arra, mi is mozgat valójában! (spoiler: durván a félelem! )
De hogy a lényegre térjek . Íme 5 indokkal, hogy miért is veszélyes az önismeret!
1) Elkezdesz a saját életedben fontos lenni!
Én világ életemben "people pleaser" voltam. Azt tanultam már egész kisgyerekkoromtól fogva, hogy csak akkor vagyok szerethető, ha teszek valamit. Akkor szeretnek, hogy jó jegyet hozok, akkor szeretnek, ha szépen táncolok, mert akkor elmondhatják a szüleim magukról, hogy milyen jó szülők is ők, hiszen ott táncol a színpadon a lányuk és ettől ők többek lesznek.
Na, de amint rájössz, hogy, mindenedet odaadtad már, amid csak volt, amikor már teljesen kifacsartad magad és még akkor is azt kapod a férjedtől, hogy "Minek örüljek..." na, akkor mondod azt, hogy rendben...akkor ideje azt tenned, ami neked jó. Összekaparni a maradék méltóságodat és erődet és felállni. Hátrahagyni mindent, ami addig az életedet jelentette. Kizársz mindenkit, aki bánt, aki csak elvesz és arra fókuszálsz, ami neked jó. Ami téged épít.
2) Elmagányosodsz!
Amikor meghozod saját magad mellett a döntést, senki sem fog érteni. Azt fogod kapni, hogy "Megváltoztál", "Önző lettél!" vagy csak egyszerűen nem szól hozzád már az a környezet, amit abból építettél, hogy mindenkinek lesed a kívánságát. Mert az emberek nagyon hamar hozzá tudnak szokni ahhoz, hogy te csak adsz és nem vársz el érte semmit (hogy is várhatnál, hiszen az, hogy te kapsz, az számodra ismeretlen, nem is tudsz kérni...) Amit ebből az energiából építettél, az nagyon hamar összeomlik, ha már te nem működteted. De ez nem baj. Omoljon össze az, aminek össze kell, akinek fontos vagy, az úgy is melletted marad.
3) Előtérbe kerülnek a démonjaid!
Amikor rálépsz az önismereti útra, minden olyan izgalmas, új.... de ahogy haladsz egyre mélyebbre és bontod le a hagyma héjját, úgy egyre erősebb az illata és egyre jobban könnyezel tőle. Mert bizony minden embernek van puttonya, amit cipel. Az út pedig arról szól, hogy bizony bele KELL nézni abba a puttonyba, elő KELL venni azt a cipelt érzést és szembe KELL nézni vele.
Én, amire rájöttem az utóbbi napokban, hetekben, hogy a félelem az, ami irányít. Ezt kaptam, ebben nőttem fel, (ahelyett, hogy egy kastélyt örököltem volna... :D) azok a korlátozó mondatok jönnek fel minden új helyzetben vagy minden boldog percemben, amit otthon hallottam: "Járt útért ne hagyd el a járatlant! Ne nevess, mert sírás lesz a vége! Ne tűnj ki, mert akkor eltaposnak! Ne áll ki magadért, mert abból csak baj lesz, inkább húzd meg magad. Az öndicséret büdös! " Nem hibáztatok senkit. Az akkor ilyen rendszer volt. Bele kellett olvadni a tömegbe, mert az volt a túlélésük záloga!
A félelmet kezdetben el akartam nyomni, lehasítani. De csak erősödött és amikor már nem volt erőm elnyomni, akkor kitört, mint egy vulkán és napokig képtelen voltam mozdulni miatta. Mert mi lesz, ha.... mindig a negatív forgatókönyvek jöttek fel. Ez persze egy felöl jó, mert minden, bocsánat, sz@rra felkészülök, de egyben meg is bénít és bekorlátozza a mozgásterem, beszűkül a gondolkodásom és csak a túlélésre tudok fókuszálni. Ugye, milyen jó ez az önismeret???!!!!
Mára már megtanultam őt elfogadni. Látom a félelmet, érzem a félelmet. Teret engedek neki, de mellette ott van már a bátorság is. Bátran félek, azaz a tudatosítom a félelmet, de már nem engedem, hogy irányítson.
4) Folyamatos harc dúl benned - régi én vs új én
Ez nem mindig tudatosan zajlik! Valamikor már csak azt veszed észre, hogy húzod a beled, pedig egész nap nem csináltál semmit. Az új éned küzd a régi hiedelmekkel, sémákkal berögződésekkel. Mert a régi maradni akar. Mert az az ismerős, azzal tudsz mit kezdeni. Tudod, hogy amit csináltál, amilyen helyzetben voltál az nem épp jó neked, az nem te vagy, az megöli a leled, de olyan ismerős, olyan jó meleg. A folyamatos harc az ismerős. Szeretnéd, hogyha látnának téged, megértenének, szeretnének, becsülnének. Ezt mind harc árán érted el régen. Megküzdöttél a szeretetért, a figyelemért, a megbecsülésért és el sem tudd már képzelni azt, hogy ezek mind alanyi jogon járnak neked. Csak azért mert élsz.
Tudom, hogy létezik olyan szeretet, amiért nem kell harcolni, mert "csak" azért létezik, mert él. Ilyen például a lányom. Őt azért szeretem, mert létezik. Nem kell semmit csinálnia ahhoz, hogy ezt kiérdemelje.
5) Rájössz, hogy hiába menekülsz!
Ma erre jöttem rá és ebből az érzésből és gondolatból született ez az egész blogbejegyzés is. Hiába keresed a külvilágban a megoldást. Hiába akarsz új lakásba, új országba költözni. Ha belül nem változtatsz a gondolkodásmódodon, nem váltasz szemléletet, akkor mindig ugyanazt a helyzetet fogod újra teremteni, csak egy másik lakásban vagy egy másik országban.
+1) Rájössz, hogy fordítva vagy bekötve.
Ha világ életedben harcolnod kellett azért, hogy figyeljenek rád, szeressenek, akkor bizony az idegrendszered ehhez szokott hozzá. Minden, ami instabil számodra az a stabil. Ha valami biztos körülötted, akkor az elkezd egy idő után furcsa lenni és kényelmetlen. Csak hogy értesd:
Van egy szuper kis lakásom, ami 1/1-ben az enyém. Biztos pont. Egy bázis. Ezt nem vehetik el tőlem. Jelenleg ez az egyetlen biztos pont az életemben. De képes vagyok ideológiát gyártani hozzá, hogy miért kell eladni, csak hogy újra instabil legyen körülöttem minden. Hogy századjára is ki kelljen találnom magam. Mert az idegrendszeremnek a stabil az a veszélyes. Mert ha boldog vagyok, akkor sírás lesz a vége...és inkább elkerülöm a boldogságot, szándékosan szabotálom.... hogy aztán ne legyen büntetés a vége...
Szóval az önismeret veszélyes! Csakúgy, mint a tudás. Mert mit is jelent az önismeret? Tudod, hogy mik a miértjeid, nem ösztönből cselekszel, hanem tudatosan. Felszínre kerülnek a rejtett mozgatórugók. Kipakolod szépen sorban magadnak egy asztalra. Ezzel a tudással már tudatosan tudod irányítani az életed. Az, hogy tudod mik a trigger pontjaid, mi fáj, amikor megnyomják, még nem azt jelenti, hogy soha többé nem is fog fájni, ha megnyomják. Azt jelenti, hogy tudod, hogy melyik gombodat nyomják meg és tudatosan meg tudod választani az éppen aktuális, megfelelő reakciót rá. Azaz észleled, hogy ez most egy gyomros, de tudod, hogy most visszaütsz-e mert most ennek van helye, vagy csak azt mondod magadnak, hogy ez most fáj, mert most ennek van helye.
Mit jelent a tudatosság? Jelenlétet! Jelen leszel a saját életedben. Így kevéssé leszel manipulálható, kevéssé leszel kiszolgáltatott más emberek kénye-kedvének, az az kevéssé leszel kihasználható! Határokat húzol és csak olyan embereknek adsz belépést a legbelső körökbe, akik igazán megérdemlik! Felismered, hogy mikor kerülsz méltatlan helyzetbe és van erőd elmenni onnan! Éppen ezért az önismeret nem való mindenkinek!
Ez a téma pedig hogyan is kapcsolódik a Take the lead programhoz? Miért épp ide írtam ezt a blogbejegyzést! Mert vezetőként a legeslegfontosabb, hogy tisztában legyél a mozgatórugóiddal! Kiemelten fontos, hogy szembe tudj nézni minden elakadásoddal, mert a Te elakadásod a cégedben is meg fog jelenni. Mert csak annyira leehet sikeres a céged, amennyire ismered önmagad és a mozgatórugóid!
A tudatos mozgás, a tudatos mozdulatok, a tudatos jelenlét, amit a program használ, mindezt elősegíti!
Keress bizalommal!